Vége

Sziasztok!

 Úgy döntöttem, hogy határozatlan időre befejezem a történeteim írását. Sajnos nem igazán kapok visszajelzést, hogy tetszik -e amiket írok, vagy bármilyen kritikát, és úgy gondoltam, egy ideig nem írok. Sajnálom :/

Előzetes

Sziasztok :) 
Hoztam egy kis előzetest a következő részből, amit igyekszek hozni :)

-De jó újra látni –ölelt meg Iker

-Téged is Iker. Hogy hogy te jöttél ki elém? –kérdeztem mikor beraktam a csomagtartóba a cuccaimat.

-Rá vettem Del Bosquét –vigyorgott rám, majd beültünk a kocsiba

-A többiek tudják, hogy én is veletek leszek?

-Nem, csak én és az edzői stáb. De nyugi, örülni fognak neked.

-Már aki –nevettem fel kínomban. –Még most se vagyok biztos abban, hogy jó ötlet volt eljönnöm…

 
-De jóó, mért nem szóltál Nati? –ugrott rám Sergio majd szorosan megölelt

-Én is örülök neked Sese, de kérlek, ne szoríts ennyire –nevettem, mire elengedett. –Amúgy azért nem szóltam, mert meglepetést akartam.

-Nagy meglepetés vagy mit ne mondjak –morogta Pedro, mire Del Bosqué csúnyán nézett rá.

-Ne foglalkozz vele, mi örülünk, hogy itt vagy –ölelt meg Arbeloa is, majd Albiol és Xabi is. Utánuk a többi Spanyol is, akivel még nem találkoztam.

-Nati, hadd mutassak be neked valakit. Ha jól tudom ti még nem ismeritek egymást személyesen. –húzott magával Sese egy szőke srácot, akit egyből felismertem.

9.rész

Sziasztok! :) 

Tudom, rég nem hoztam részt,  de egyszerűen nem volt semmilyen ötletem a folytatásra, egészen eddig. Most már megpróbálok gyakrabban részt hozni :) Arra kérnélek titeket, hogy írjátok majd le a véleményetek a részről, köszönöm :) 


Békésen telt a Karácsony, végre a szeretteimmel voltam. Persze hiányzott a foci, és a srácok, de kell pár nap szünet feltöltődésnek.  Végül eljött a nap, a 21. születésnapom. Hangos telefon csörgésre ébredtem, de nem érdekelt, aludni akartam, a párnát a fejemre raktam és próbáltam aludni. De nem ment, még kétszer csörgött a telefonom mikor felvettem.

- Remélem jó indokod van, hogy felkeltettél, bárki is vagy - szóltam bele a telefonba morogva

- Neked is jó reggelt - hallottam meg Cris nevető hangját - Képzeld, jó indokom van. Boldog születésnapooooot -ordibált bele a telefonba

- Szerencséd hogy szeretlek....köszi - mosolyodtam el, rá nem tudok haragudni

- Na és milyen 21 évesnek lenni kislány?

- Ugyanolyan mint 20-nak... - vontam vállat az értelmes kérdésre

- Hú de vicces vagy. Na mond csak, akkor mikor is jössz hozzánk?

- Ööööö 28-án, de nem tudok sokat maradni, mert 29-én Rickiékhez megyek.

-A keresztfiad nem fog majd elengedni, hiányzol neki

- Tudom, ő is nekem, de a keresztlányomékat is muszáj látnom.

- Sok szerencsét, hogy megértse -nevetett fel - Na de én most megyek, nem zavarlak. Még egyszer Boldog Szülinapot kislány, szia

- Köszönöm, szia - tettem le a telefont, majd visszadőltem az ágyba

Még egy kis ideig feküdtem ott, majd beballagtam a fürdőmbe. Lezuhanyoztam, átöltöztem és rendbe szedtem magam, majd lementem a konyhába.

- Boldog Szülinapot kicsim - ugrott a nyakamba anyu mikor leértem

- Köszönöm - mosolyodtam el

- Boldogot hugi, már öregszel - adott egy puszit a fejemre Carlos mire hasba ütöttem

- Hagyd már a húgodat Carlos - szólt rá anyu, majd egy tányér rántottát rakott elém - Jó étvágyat kicsim

- Köszi anyu - köszöntem meg, majd elkezdtem enni.

A nap folyamán többen is felköszöntöttek, a tesóm, nagyiék, a többi rokon, a srácok, és még nagyon sokan. Örültem, hogy ennyien gondolnak rám, jól esett.

December 28-án reggel indult a gépem Madeirára. Anyu nem örült, hogy ilyen keveset voltam otthon, de megértette. Cristianónak írtam egy sms-t, hogy 11 körül érkezik a gépem, és jöjjön ki elém.

Miután leszállt a gép megkerestem a csomagjaimat, majd elkezdtem keresni Crist, de sehol se láttam. Aztán egyszer csak valaki elkezdett nekem kiabálni, odanéztem és egyből elmosolyodtam.

- Szia Katia - öleltem meg Cris nővérét - A drága öcséd hol van?

- Szerinted? Elaludt. - forgatta meg a szemeit mire mindketten elkezdtünk röhögni. - És jól utaztál? - kérdezte miután elindultunk a parkolóba.

- Ahha. Jó újra itt lenni, rég nem voltam.

- Hát igen, anyu mondta is. Ne lepődj meg ha mondani fogja.

- Előre félek - nevettem fel

Hamar megérkeztünk Crisék házához. Már hiányzott ez a hely, szerettem náluk lenni.

Megfogtuk a csomagjainkat, majd Katia kinyitotta az ajtót és bementem. Dolores odarohant hozzánk és megölelt. – Végre itt vagy kicsi Nati, gyakrabban is jöhetnél

- Tudom Dolores, sajnálom, igyekszek többször jönni. - mondtam mikor elengedett

- Gyere, menjünk be a nappaliba, a bőröndöket csak rakd le oda. - mondta, majd én úgy is cselekedtem.

- Nati, de örülök - ölelt meg Cris másik nővére is

- Szia Elma, én is neked. –engedtem el

- Nocsak, engem már észre se veszel? - szólalt meg egy férfi mögöttem

- Dehogyis nem Hugo, mit gondolsz? - mosolyodtam el, majd megöleltem

- Ha jól sejtem az öcsémet meg fogod verni amint lejön.

- Jól sejted, ki fogom nyírni... megígérte, hogy eljön elém, erre alszik... - morogtam

- Nati, szia szívem - jött le Irina és ugrott a nyakamba. - De rég láttalak csajszi, csini vagy.

- Köszi Irina - mosolyodtam el -A drága szerelmedet most kinyírom, ha nem haragszol - mosolyogtam rá ördögien és felmentem az emeletre, mire mindenki elkezdett nevetni.

Bementem Cris szobájába, és a kezemben lévő üveg vizet ráöntöttem. Döbbenten ült fel, azt se tudta, hogy mi van, majd mérgesen nézett rám.

- Natalia te megőrültél??

- Neked is szia. Ezt azért kaptad, mert nem jöttél ki elém - vágtam be a durcát mire odajött hozzám.

- Tényleg...bocsii, elaludtam. Ne haragudj. - nézett rám kiskutya szemekkel

- Nem hatsz meg - fordultam el tőle, de igazából nem is haragudtam rá.

- Mivel engesztelhetnélek ki? 

- Nem is tudom...mondjuk ezzel. - fogtam egy párnát és fejbe vágtam vele. Először fel se fogta, hogy mit akarok, de aztán elvigyorodott és ő is hozzám vágott egy párnát. Kezdetét vette a párnacsata. Nagy röhögések közepette püföltük egymást a párnákkal, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki bejött.

- Ti rosszabbak vagytok mint a gyerekek -Irina állt az ajtóban és nevetett rajtunk

- Ez nem is igaz, én már nem vagyok gyerek, ezt te is tudod kicsim - ment oda hozzá Cris és megcsókolta. 

- Blee...lécci ne előttem, hányingerem lesz - erre mind a ketten fejbe vágtak egy párnával és kirohantak a szobából. A nappaliban találtam rájuk, mérgesen néztem rájuk és leültem Catia mellé.

- Úgy látom sikerült az ébresztés - vigyorgott Hugó.

- Ti hagytátok, hogy ezt csinálja? - kérdezte családját Crist, akik csak röhögni kezdtek.

- Apa, viccesen nézel ki -togyogott oda hozzá Junior

- Nati nénikédnek köszönhetem...gonosz egy nőszemély - ültette ölébe a kisfiát, majd adott neki egy puszit.

- Junior, ne hallgass apádra, ezt megérdemelte. - kacsintottam a kicsire aki elkezdett nevetni.

- Ha már mindenki kellően kiröhögte magát rajtam talán mehetnénk enni. - állt fel Cris és elindult a konyhába, mi pedig követtük.

Kellemes időt töltöttem Criséknél, még tortát is kaptam az anyukájától. Tőlük Ricardoékhoz mentem, két napot töltöttem el náluk, majd mentem vissza Olaszországba.

Most épp készülődök a Szilveszteri bulira, amit Kevin barátom, (más néven Kevin Prince Boateng) szervezett. Tele lesz a hely az Olaszországi barátaimmal, és ennek örültem. Miután elkészülődtem hívtam egy taxit, bemondtam a címet, majd elindultunk. Mikor megérkeztem már láttam, hogy sokan vannak, több autó sorakozott az egész utcában. Kifizettem a taxist, majd becsöngettem. Pár pillanat múlva egy vigyorgó Prince nyitott nekem ajtót, látszott rajta, hogy már ivott pár pohárral. 

 - Natiiii –ölelt meg erősen amit csak nevetve fogadtam.

- Drága Prince, te mikor is kezdted a piálást? –kérdeztem miközben beinvitált.

- Neem olyan réég. De nyugi, veled is fogok inni kislány –kacsintott rám, majd befelé mentünk. Tele volt a ház, mindenhol táncoló, és alkoholt fogyasztó emberkék voltak. Nem mindenkit ismertem, de Prince segítségének hála megtaláltam a barátaimat.

- Nocsak nocsak, ide tévedtél báránykám? –ölelt meg Alexandre, ő volt az Olaszországi legjobb barátom

- Ide hát kicsi kacsám –adtam neki egy puszit amit mosolyogva fogadott.

- Na, én nem is kapok puszit? –nézett rám szőke barátom Ignazio Abate.

- De kapsz, na gyere ide –öleltem meg nevetve majd neki is adtam puszit. Gyorsan mindenkit köszöntöttem, majd leültem közéjük. 

- Na és hogy vagy Nati? –kérdezte Robinho

- Vagyogatok. Az ünnepeket végig utaztam, és két nap múlva még egy utazás vár rám –húztam el a számat.

- Mész vissza Madridba? –kérdezte a mellettem helyet foglaló Thiago Silva

- Ahha. De már jó lesz, hiányzik Madrid, a srácok, és a foci –mosolyodtam el

- Na véééégree –huppant le mellém Prince –Elnézést, de csak most volt időm elszabadulni. Nocsak, én csak most látom, hogy mi is van rajtad…Nati, csak nem össze akarsz szedni egy pasit? –vigyorgott rám

- Ezt miből gondolod?

- Hát ez a ruha…minden pasi rémálma, mert hamar izgalmi állapotba kerül.

- Igen? –néztem végig magamon, majd újra ránéztem Princere. –A srácokon nem látni, hogy izgalmi állapotba kerültek volna.

- Csak azért, mert mi már megszoktunk téged ilyen ruhákban. De a csapat új tagjai….ajaaaj, nekik annyi . –mondta Ignacio mire mindegyikőjük felnevetett.

- Nati, igazán felvehettél volna erre valamit még, meg fogsz fázni. –nézett rám Pato

- Te hülye vagy kacsa. Erre mégis minek vegyen fel bármit is? Épp az a lényeg, hogy minél több látszódjon –előzött meg Prince

- Nektek igen, de nekem nem. –nézett rá komolyan Alex

- Mindig ezt csinálja, félt engem a drága. –mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az arcára.

- Patinho, csak mert te már láttad ennél kevesebb ruhában is, attól még tőlünk ne vedd el ezt az örömöt –mondta Robinho, mire kellemetlenül éreztem magam.

- Naa. Az már a múlt, és tabu! –nézett komolyan a srácokra Alex, mire ők vették a lapot.

- Nézzétek csak, megjött a mi fiatal barátunk –állt fel Prince, majd üdvözölt egy srácot.

Láttam már játszani, eléggé jóképű gyerek. A hangsúly a gyereken van….Odajöttek hozzánk, mindenkivel lepacsizott a srác, majd Prince bemutatta nekem.

 - Öcsi, ő itt a Milan kabalája, a húgom, Nati. Nati, ő itt a jövő szupersztár tehetsége, a Fáraó

- Szia, Stephan el Shaarawy vagyok, más néven a Fáraó –nyújtotta mosolyogva a kezét amit elfogadtam

- Natalia Araújó Sánchez, de hívj csak Natinak. És igazából nem vagyok a húga, csak mindenki úgy tekint rám –mosolyogtam rá, majd leültünk. A bulin eléggé sokat ittam, a fiúk elkezdték adogatni nekem a piákat, aztán utána már magamtól is ittam. Már azt se tudtam, hogy hol vagyok, arra még emlékeztem, hogy táncolok Stephannal, de utána filmszakadás….

Másnap arra keltem, hogy szétmegy a fejem. Egy idegen ágyban feküdtem, és nem tudtam elképzel, hogy hogyan kerülhettem oda…Mikor teljesen magamhoz tértem észrevettem, hogy nem vagyok egyedül az ágyban…Stephan feküdt mellettem….

Ez nem lehet…lefeküdtem volna vele úgy, hogy semmire se emlékszek?? Nem, az nem lehet…Natalia, mi a francért kellett neked ennyit innod?? –a nagy elmélkedés közepette észre se vettem, hogy felkelt, érdeklődően nézett engem, mikor észrevettem jobban magamra húztam a takarót, és egy kicsit távolabb is csúsztam.

- Jó reggelt. –mosolygott rám..hogy tud mosolyogni??!

- Neked is…Mond csak, mi történt az este??

- Ha arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtünk-e, akkor a válaszom az, hogy nem –még mindig mosolygott –Csak pár csók volt, meg ilyenek.

- Mit értesz az ilyenek alatt?

- Tapi, simogatás, de több nem volt nyugi, időben leálltam.

- Hu….most megkönnyebbültem. Nem miattad van ez, csak nem akartam volna úgy lefeküdni valakivel, hogy azt se tudom, hogy mi van…

- Megértem. De ha nem haragszol én most elmennék lezuhanyozni –felállt majd bement a fürdőbe.

Teljesen megkönnyebbültem. Nem mondom, hogy rossz pasi, de ő még gyerek, hozzám képest…Miután le zuhanyzott én váltottam őt a fürdőben. Mikor végeztem elköszöntem tőle, majd hazamentem. Úgy vettük mintha semmi se történt volna.

Másnap mentem Madridba, elbúcsúztam az otthoniaktól, majd felszálltam a gépre.

A szezonunk nagyon jól alakult, ugyan kiestünk a BL-ből egy borzasztó 11-es párbaj után, de a bajnokságot behúztuk. Ez az utolsó bajnokink, és ráadásul otthon játszunk. Már több meccs óta biztos volt, hogy miénk a kupa, de csak a mai meccs után lesz a hivatalos ünnepség. Én végig játszottam a meccset. Mikor a bíró lefújta a meccset, egymáshoz rohantunk. Mindenki ölelt mindenkit, és közben ünnepeltünk. El se akartam hinni, megható pillanat volt. Rá ugrottam Cristiano hátára és onnan kiabáltam. Majd odarohantam Mourinho-hoz és megöleltem. Minden tiszteletemet, hálámat, és szeretetemet belesűrítettem ebbe az ölelésbe. Mosolyogva mentem be az öltözőbe. Ameddig előkészítették a pályát az ünnepléshez mi már a bajnoki mezünkkel várakoztunk. Sorban mentünk ki, a számaink alapján. Mikor meghallottam, hogy a bemondó srác az én nevemet üvölti kirohantam. Körbe néztem, és el se tudtam hinni amit látok. Az emberek világítottak, és az én nevemet skandálták, nagyszerű érzés volt. Odamentem a pódiumon a srácokhoz, majd megvártunk mindenkit.

Megkaptuk az érmeinket, majd a kupát…Iker és Sergio emelték fel, az egész Bernabeu őrjöngött.

Visszamentünk a pódiumhoz, majd jöttek a beszédek. Iker, Sergio, Cris, végül Pipita. Sokáig eltartott az ünnepség, jöttek a közös fotók egymással, a kupával. Nem is tudom, hogy mikor értem haza, de úgy ahogy voltam az ünneplős mezemben dőltem be az ágyba és nyomban el is aludtam.

Másnap jöttek a gratulációk a családtagoktól, és a barátoktól. Folyamat csörgött a telefonom. A szezonnak vége. 

Épp a konyhában tevékenykedtem mikor nyílt az ajtó. Oda se néztem, tudtam, hogy ki lesz az.

Az illető becsukta az ajtót, majd tett pár lépést, megállt, nyilvánvalóan észrevett, majd megint elindult. Két erős kar fonódott a derekamra, majd éreztem, hogy belepuszil a nyakamba, elmosolyodtam, majd felé fordultam. 

 - Szia szépségem. –még be se fejezte mikor lecsaptam ajkaira. Felültetett a konyhapultra és én átfontam a lábaimat a dereka köré. Percekig csókolóztunk, majd mikor már alig kaptunk levegőt befejeztük.

- Hiányoztál –leültünk az asztalhoz, én az ölébe ültem és átöleltem

- Te is, már megőrültem nélküled –adott egy gyengéd puszit a számra. –Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni a nyarat…

- Ki fogod, mert sokat beszélünk majd telefonon, meg majd ha tudsz eljössz hozzám, nem igaz?

- Persze kicsim, de akkoris…végre őrültem, hogy vége a szezonodnak, és majd tudsz jönni velem mindenhova, erre jött ez az ajánlat…de megértem, én se bírnám ki vezetés nélkül.

- Annyira imádlak –túrtam bele a hajába, majd szenvedélyesen megcsókoltam. A napot az ágyban töltöttünk, és boldogon feküdtem rá a mellkasára, majd hamar el is aludtam.

Új blog

Sziasztok!

 Csináltam még egy blogot, ahol Cristiano Ronaldo lesz a főszereplő, ha érdekel valakit, az itt tekintheti meg :)

8.rész

-Natii, gyere már az istenért, itt foglak hagyni -kiabált be nekem a fürdőbe Cris
-Mindjár kész vagyok, menj le és várj meg -kiabáltam ki neki, majd hallottam hogy becsapta az ajtót és lement. Kicsit sokáig készülődtem, még Cris is előbb végzett nálam, ami nagy szó.... de szerettem volna jól kinézni. Épp a csapat Karácsonyi vacsorájára tartunk, amiről szinte biztos, hogy elfogunk késni...miattam....
Megnéztem még utoljára magamat a tükörben, majd fogtam a kiskabátomat a táskámmal együtt, majd leindultam. Crisnél készülődtem, mert szerinte így a jó...Na szóval leindultam a földszintre, Cris háttal állt nekem és az óráját nézte. Mikor észrevette, hogy jövök mérges arccal rám nézett.

-Na véé... -kezdett bele, de nem fejezte be a mondatot, csak bámult rám.
-Cris, minden oké?? -lengettem meg előtte a kezemet, mire összeszedte magát.
-Igen, persze. Csak..Gyönyörű vagy.  -nézett rám komolyan
-Cris, ne hülyéskedj -vigyorogtam rá, de láttam, hogy nem viccel -Hát köszi. -adtam egy puszit az arcára, majd kimentem a garázsba és beültünk a kocsiba és elindultunk.
Rövid kocsikázás után megérkeztünk, Cris segített kiszállni, majd bementünk. Beléptünk a terembe, és láttuk, hogy mi jöttünk legutoljára. Iker és Sergio egyből odajöttek hozzánk mikor megláttak minket.
-Már azt hittük, h nem is jöttök. Váóó Nati, nagyon szexi vagy -vigyorgott rám Ramos és adott két  puszit.
-Köszönöm Sese, te is jól nézel ki. Szia Iker -nézett rá a kapusra és neki is adtam két puszit
-Szia Nati. Gyönyörű vagy -mosolygott rám mire elpirultam
-Köszönöm Iker.
-Na gyertek üljünk le. -szólt nekünk Iker majd elindult. Mi Crissel másik asztalnál ülünk, ezért nem arra mentünk. Az asztalnál már mindenki ott volt csak mi nem. Pepe, Marcelo, Fabio, Karim, Lass, és a kicsi Raphael. Miután mindenkit köszöntöttem leültem. Ebben a pillanatban kezdte el a beszédét az elnök úr. Miután befejezte mindenki hozzálátott enni. A mi asztalunk volt a leghangosabb, Marcelo és Pepe megint alkottak. Én viszont csendben ültem és ettem egy keveset. Láttam Crisen, hogy sokszor felém pillant, velem szembe ült, de nem foglalkoztam vele.

Elkezdődött a Karácsonyi szünet, és én épp hazafelé tartok. Most szálltam le a gépről, és fogtam egy taxit ami hazavisz. Már mindenki ott van csak én nem, szóval sietnem kell. Miután megérkeztünk a házhoz kifizettem, fogtam a csomagjaimat majd elindultam az ajtó felé.
Elővettem a kulcsomat, majd beléptem.
-Helló mindenki, megjöttem -kiabáltam, hogy mindenki megtudja, hogy megjöttem
-Nati kicsim, de jó, végre itt vagy -rohant felém anyu, majd a nyakamba borult
-Szia anyu. Lécci ne fújts meg -szóltam neki mire elengedett.
-Lám lám, csak nem az én kis unokám van akit, akit már több mint fél éve nem láttam?? -nézett rám mérgesen az apai nagyapám, majd elmosolyodott és megölelt
-Szia nagyapi. Nagyii sziaa -öleltem meg őt is
Miután mindenkit megöleltem és megpusziltam bementünk a nappaliba mindannyian.
Anyu, én, a két nagyim, és a két nagypapim, a 3 bátyám és a feleségeik, illetve a gyerekeik.
-Jó téged látni elveszett lány -adott egy puszit a homlokomra legidősebb bátyám, Carlos
-Valami nem stimmel. Hol van az én imádnivaló bátyám?? -kérdeztem mindenkitől, végül anyu válaszolt.
-Ő Barcelonában ünnepel, Carlottáékkal.
-De mért nem velünk?? -kérdeztem
-Mert Carlotta nem akart idejönni, nem akart téged kellemetlen helyzetbe hozni, ezért inkább nem jönnek...majd csak a bátyád jön 26.-ára.
-De hát ez hülyeség. Carlottát szeretem. Nem ő csalt meg, hanem a bátyja. Őt nem akarom látni, és nem Carlottát.
-Tudjuk kicsim, de ők így látták jobbnak.
-Én most inkább megyek lefekszem aludni, mert kifárasztott az út. Nem baj? -kérdeztem
-Menj csak kicsim -adott anyu egy puszit a fejemre, majd felálltam és felindultam a csomagjaimmal együtt a szobámba.

7.rész

Teltek a hetek, a hónapok, aztán elérkeztünk  a bajnokság első El Classicójához, december 10-én. Most fogunk indulni a csapattal a szállodába. Félek ettől a meccstől. Nem a Barcától félek, hanem attól, hogy Cesccel megint összeveszünk. Mostanában nagyon jó a kapcsolatunk, és én nem akarom, hogy megint veszekedjünk. Már több hete megbeszéltük, hogy nem fogunk törődni az eredménnyel. De attól még félek…

Itt lesznek a meccsen Cesc szülei, illetve Carlotta és a tesóm is. Mondták, hogy majd ők kibékítenek minket, ha erre kerül sor…

Most foglaltak el a szobáinkkal, Crissel vagyok egy szobában. Tudja, hogy mennyire ideges vagyok, ezért megbeszélte Fabioval, hogy most velem lesz.

Már épp aludni készültem, mikor jelzett a telefonom, sms-em jött.

Megnéztem, és Cesctől jött. Gyorsan megnyitottam. Szia szépségem. Holnap találkozunk. Majd megvigasztallak a győzelmünk után :P Jóéjt szerelmem, Szeretlek! Csók : Cesc

Elmosolyodtam az írásán, majd válaszoltam neki: Majd nekem kell megvigasztalnom téged, drágám ;) Jó éjt. Szeretlek! Nati. Megírtam neki, majd elaludtam

A reggeli után edzésen voltunk, mikor láttuk, hogy megérkeztek Cescék.

Ők is itt tartják az utolsó edzésüket. Mikor megláttam Cesct észrevétlenül rámosolyogtam.

- Mindenki jöjjön ide, gyerünk – hallottam meg Mou hangját, majd körbe álltuk a fiúkkal

- Ez volt az utolsó edzésünk a meccs előtt. Ne figyeljetek a beszólásaikra, engedjétek el a fületek mellett! Nem szabad dühből játszanotok, értitek? –kérdezte mire bólintottunk. –Most mehettek. Nati, te még ne –a többiek elindultak vissza, mire Mou felém fordult

- Tudom, hogy úgy lett megbeszélve, hogy a meccs ideje alatt nem létesíthettek semmilyen kapcsolat Fabregassal, de most kivételt teszek. Egy kis ideig vele lehetsz

- Tényleg? –döbbentem meg

- Igen, na de menj. –nem kellett nekem kétszer mondani, rohantam be az öltözőkhöz, ahol már várt Cesc. A nyakába ugrottam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Na ezt mért kaptam? –vigyorgott Cesc mikor elengedtem

- Mert már nagyon hiányoztál, és rég nem csókolhattalak meg

- Hmm… akkor legközelebb is ennyi ideig nem fogunk találkozni

- Naa. Azt már nem kellesz nekem –újra megcsókoltam mikor hallottuk, hogy valaki köhög a hátunk mögött

- Cesc, jönnöd kellene –vágta oda Piqué majd elment

- Látom még mindig szeret –röhögtem

- Ne gonoszkodj édes. Én örülnék a legjobban, ha egy kicsit is kedvelnétek egymást.

- Tudom… de hagyjuk ezt a témát, menned kell

- Igaz. Este találkozunk –megcsókolt majd az öltözőjük felé indult, én meg a miénk felé.

- Na, megvolt a gyors menet? –vigyorgott rám Sese mikor beléptem

- Nekem legalább szokott lenni Ramos –erre elhallgatott, a többiek meg csak röhögtek

- Na mi volt? –kérdezte Cris mikor leültem mellé

- Mou megengedte, hogy pár percet kettesben legyünk. Tegnap meg már megbeszéltük, hogy megpróbálunk nem összeveszni, remélem, hogy így is lesz.

- Én is –kacsintott rám Cris, majd fogtam a cuccomat és elmentem zuhanyozni

Szerencsére most nem követtek a fiúk. Ugyanis sokszor arra a részre jönnek ahol én zuhanyzók, persze teljesen ”véletlenül”.

Már a stadionban vagyunk, épp bemelegítünk. Lopva odapillantok Cesc felé, ő rám mosolyog, mire én elkezdtem vigyorogni. Csak sajnos Mou ezt észrevette és jól leszidott, ezért most már nem is merek odanézni

- Irány az öltöző –Mout követve indultunk be

Már mindenki feszült és próbál koncentrálni. Hisz ez a Camp Nou, itt muszáj győznünk! Mou hosszú és lelkesítő beszéde után kimentünk. A kezdők felsorakoztak, én lepacsiztam velük, mivel kispados vagyok. Crist megöleltem, gyorsan rámosolyogtam Cescre, majd kimentem a kispadhoz és leültem.

A meccs elkezdődött. Hamar vezetést szereztünk Karim révén. Már a 22. másodpercben 1-0 volt az állás a mi javunkra. Az egész stadion zengett, akárcsak a kispad, egyszerre ugrottunk fel a gólnál. Az első félidőben rengeteg helyzetünk volt, de sajnos nem mentek be. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, a 30. percben Sánchez góljával kiegyenlített a Barca. A második félidőben mintha a fiúk pályán se lettek volna. Folyton eladták a labdát, helyzetük egy se volt. Viszont ez a Barcáról nem volt elmondható. Sorra dolgozták ki a helyzeteiket, mígnem az 53. percben Xavi góljával 1-2-re módosult az eredmény. Ekkor jött el az idő, hogy Mou cseréljen. Engem küldött be Özil helyére. Sok használható labdát szereztem, de sajnos ezeket a fiúk nem tudták gólra váltani. A 66. percben végleg eldőlt a meccs. A Barca megszerezte a 3. gólját is, Cesc révén…A legbosszantóbb az egészben, hogy Cesc rólam fordult le és úgy vezették a támadást…Láttam a társaim arcán, hogy ennek vége van…De azért mindent megpróbáltam amit tudtam. Épp Bosquetset szereltem eléggé szépen mikor ő felrúgott. Egyértelműen lábra ment, de ez a bírót nem érdekelte, nem kapott semmit. Épp elakartam menni Busquets közeléből mikor gúnyos vigyorral a fején megszólalt.

- Látod, itt nem jön be ha szétteszed a lábad –röhögött saját magán

- Miről beszélsz? –fordultam vissza

- Ugyan, mindenki tudja, hogy annak idején belenyögted magad a csapatodba.

- Te nagyon hülye vagy, nem is érdekel, hogy mit mondasz. –fordultam meg, hogy elmenjek, de ő még mindig mondta

- Mond csak, a mai meccs előtt nem szórakoztattad a csapat tagjaid? Várj csak, a kis barátod, Ronaldo meleg, gondolom ő Még nem fektetett meg. Vagy te melegekkel is csinálod?

- Oké, te akartad. –vettem egy mély levegőt és elkezdtem ütni, rúgni ahol csak értem

- Nati Nati, állj le! –Cesc szedett le az idiótáról és próbált visszafogni

- Cesc, engedj el! Kinyírom ezt a szemetet –próbáltam szabadulni a kezei közül, de nem ment

- Nati nyugodj le! –állt be elém Cris

- Látja, hogy mit művel? Megütött és rúgott is –nyivákolt Busquets a bírónak, aki ezután megindult felém

- Sanchez kisasszony, remélem lenyugodott. Kérem, jöjjön velem.

- Rendben. Cesc, elengedhetsz –fordultam felé, mire elengedett

- Ilyen magatartás nem megengedett –kezdett bele a bíró

- Tudom, de ő sértegetett! –ellenkeztem, de ez nem hatott

- Ez engem nem érdekel! Ha nem tudja magát fegyelmezni akkor ne játsszon a profi futballban! Most pedig menjen zuhanyozni, Piros lap! –mutatta fel a piros lapot

- Gyerünk, zavarja a játékot –legszívesebben nekimentem volna, de inkább lementem a pályáról

- Nyugi Nati, később megbeszéljük –veregette meg a vállamat Mou mikor elhaladtam a kispadnál

Berohantam az öltözőbe  és minden cuccomat össze-vissza dobáltam. Mikor lenyugodtam bementem zuhanyozni. Nem tudom elhinni…. Még engem állítanak ki.. Az a megmozdulás megért volna egy pirosat, erre mégis én kapok….

Már a cipőmet húztam fel mikor bejöttek a fiúk. Egy rendkívül mérges Ramossal találtam szembe magam.

- Te teljesen megőrültél??! Muszáj volt kiállíttatnod magad??

- Bocs, hogy nem hagytam neki, hogy kurvának tituláljon és sértegesse a barátaimat! –ordítottam a képébe, majd kirohantam a folyósora

- Nati, mégis mi volt ez?! –jött oda mérgesen Cesc

-A drágalátos kis barátod sértegetett. Szerinte én szexért cserébe jutottam be a csapatba.

 Ja és ráadásként sértegette a csapattársaimat is. Bocs, de ezt nem fogom hagyni senkinek se!

- És ez ok arra, hogy neki ess??

- Tudod mit, menj oda a kis haverodhoz és járjál vele. Mi végeztünk! –otthagytam és vissza mentem az öltözőbe.

3 nap telt el a meccs óta. Számtalan üzenetet kaptam Cesctől, de egyikre se válaszoltam. Elegem lett abból, ahogy bánik velem… Talán igaza volt az embereknek, mi nem illünk össze…

- Hahó Nati, figyelsz te rám? –bökött meg Carol, hogy végre figyeljek rá, egy kávézóban találkoztunk

- Bocsi, elkalandoztam. Mit mondtál?

- Az most nem fontos. Látom rajtad, hogy szenvedsz Cesc miatt

- Túlélem –talán magamat is próbáltam ezzel győzködni..

- Ezt nekem nem adod be! Nem kellene megbeszélned vele??

- Nem! Nem akarok vele beszélni…

- Te tudod… De azért gondold át!

- Oké, de most mennem kell edzésre –álltam fel

- Rendben. Add át a férjemnek, hogy puszilom.

- Meglesz. Szia Caro –öleltem meg majd beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

A többiek már mind megérkeztek. Mikor beléptem az öltözőbe minden szem rám szegeződött. Mindenkitől kaptam egy halk sziát, majd elfordultak. Fura volt, de inkább nem törődtem vele és átöltöztem. Edzés közben többször észrevettem, hogy a fiúk engem figyelnek, és láttam a tekintetükön, hogy sajnálnak, de fogalmam se volt, hogy miért…

Edzés végén csendben mentünk vissza az öltözőbe. Elmentem zuhanyozni, de éreztem a tekintetüket. Mikor végeztem és átöltöztem elegem lett a pillantásaikból és kifakadtam.

- El mondanátok, hogy mégis mi a franc bajotok van?? Mért néztek így rám egésznap??

- Mutassátok meg neki. Úgyis megtudná –hajtotta le a fejét Cris

- Tessék –adott egy újságot a kezembe Pipita

A cikkben Cescről írták. Az El Classicó után elment bulizni pár csapattársával, és eléggé jól szórakozott. A cikkhez több képet mellékeltek, az egyiken az ölébe ült egy prosti kinézetű nővel…Haragot éreztem, fájdalmat és csalódottságot. Nem hittem volna, hogy képes megcsalni… de mégis képes volt megtenni..

- Jól vagy Nati? –jött oda Cris aggódó arccal

- Persze –mosolyodtam el –Minden rendben van.

- Biztos? –jött oda Iker is

- Igen. Aranyosak vagytok, hogy aggódtok értem, de nem kell, jól vagyok.

- Ne törődj vele Nati, ez egy szemét Akarod, hogy megverjem? Megverjük a fiúkkal? –kérdezte Marcelo a fiúkat mire ők bólogatni kezdtek.

- Köszönöm srácok, imádlak titeket. De most már megyek..

- Hova mész? –kérdezte aggódva Sese

- Nyugi, csak haza. Nem kell aggódnod Ramo –öleltem meg majd hazaindultam

Másnap elmentem Barcelonába. Mivel volt kulcsom Cesc házához bementem. Az emeletre indultam, és mikor benyitottam a hálóba szörnyű látvány fogadott. Kéjesen nyögött egy csaj Cesc alatt…

- Ahogy sejtettem -mondtam mire kétségbeesetten fordult az ajtó felé Cesc. Gyorsan felugrott  és elkezdett magyarázkodni  

- Nati, kicsim, megtudom magyarázni.

- Nem kell magyarázkodnod. Láttam a cikket. Kíváncsi voltam, hogy mi fogad itt, szóval nem lepődtem meg. Mi végeztünk! A cuccaidat majd elküldöm valakivel, az enyémekért meg eljön valaki.

- Kérlek kicsim, beszéljük meg –fogta meg a kezemet, de én kihúztam

- Ennek vége Cesc. Szia. –a kezébe nyomtam a kulcsát, majd elhagytam a házat….