1.rész

 A Spanyol Szuper Kupa 2011-es kiírását a Barcelona nyerte, 5:4-es aránnyal.   Mint mindig most is volt balhé a meccsen. Marcelo felrúgta Fabregast, erre az egész Barca kispad felállt reklamálni, persze erre a Real kispad is. Volt itt minden, lökdösődés, piros lapok.. Marcelo egyből pirosat kapott, nem is reklamált. Ezután az történt amire senki se számított. Özil magából kifordulva kezdett el ordibálni Villának, alig tudták visszafogni nehogy neki menjen. Természetesen  Villa és Özil is kapott egy pirosat. A végeredmény nem változott, a Barcelona nyerte a kupát…
 Az utolsók között mentem le a pályáról, leszegett fejjel. Hallottam hogy valaki utánam kiabál, de nem törődtem vele.
 -Nati állj már meg! –fogta meg a kezem Fabregas
 -Mit akarsz? –néztem bosszúsan az említettre
-Nem is gratulálsz? – vigyorgott rám
-Mihez is? Ahhoz hogy ilyen hamar átvetted a Barca stílust?
-Ugyan már. Meg beszéltük hogy bármelyikünk is nyer gratulálni fog a másiknak.
-Igen, csakhogy amit a kis csapatod művelt ahhoz nincs gyomrom gratulálni.
-Amit mi műveltünk?? Ha nem láttad volna engem rúgott fel Marcelo és nem fordítva. Özil meg egy dühöngő örült.
-A drága kis haverod, Villa, szidta Özil vallását. Szerinted hogy kellett volna reagálni??! Pintoról nem is beszélve, majdnem neki ment Higuaínnak! -kiabáltam
-Jajj már Natalia, az egészet ti kezdtétek.
-Tudod mit Fabregas, menj csak a kis csapatodhoz és hagyj engem békén! –mondtam és elindultam az öltöző felé.
  Nem hiszem el…mért kellett nekem pont egy Barcással kezdenem?? Mért?! –ezekkel a gondolatokkal rohantam be az öltözőbe, ahol siralmas volt a látvány. Mesut a helyén ült, lehajtott fejjel, még ideges volt, Sami mellette és németül nyugtatta. A többiek arcán látszott, hogy mennyire ki vannak. Senki se szólt semmit.  Nem sokon múlt hogy mi nyerjünk. Leültem a helyemre Cris mellé mikor bejött az edző. Mondott pár nyugtató szót aztán kiment, mi meg átöltöztünk és elindultunk a buszhoz. A folyóson mentünk mikor kijöttek a Barcások. Piqué, Alves és Pedro gúnyosan mosolygott, legszívesebben felképeltem volna mindegyiket. Mellettük Fabregas állt, kereste a tekintetemet, de én nem néztem rá. Már majdnem elmentek mellettünk mikor megszólalt Alves -Hát igen, megint a jobb csapat győzött, a Margit meg csúfosan leszerepelt.-vigyorgott gúnyosan. Természetesen mindenki hallotta, meg is álltunk. Mou és Karanka szólt nekünk hogy ne figyeljünk oda, de én mintha nem hallottam volna odaálltam Alves elé és behúztam neki egyet. –áááá megőrültél?? –ordibált mint egy kisgyerek. Már lendítettem a kezem, hogy mégegyet adjak neki, de Cris lefogta a kezem és elráncigált onnan. Még a folyosó végén is hallottuk Alves nyivákolását. Felszálltunk a buszra és elindultunk a reptérre. Síri csönd volt egész végig. A repülőn Cris mellé ültem. Látszott rajta hogy nagyon bántja az egész. Ráhajtottam a fejem a vállára és próbáltam aludni….
 Másnap egésznap aludtam, mivel nem volt edzés. Meg döbbentem mikor megnéztem a telefonom, 33 nem fogadott hívás és 7 üzenet. 13 Cesctől jött, 3 anyutól, 1-1-1-1 a tesóimtól és még keresett Caro, Ricki, és Cris is. Ezek szerint kicsit sokat aludtam. Az üzenetek Cesctől jöttek, de kitöröltem őket olvasatlanul. Épp az utolsó sms-t töröltem ki mikor megszólalt a telefon. A képernyőn az én drága sógornőm neve díszelgett.
 -Szia Carlotta, mért hívtál? –szóltam bele a telefonba
-Gratulálok, sikerült megtalálnod a telefonodat?? –sipákolt a telefonba
-Igen sikerült, csak aludtam.Mért történt valami?
-Semmi különös, csak senki se tud téged elérni, ja és összevesztetek a tesómmal aminek nem örülök. Mégis mi a fene történt? –kérdezte a barátnőm. Biztos voltam benne hogy már Cesc elmesélte neki, de azért én is elmondtam hogy örüljön.
-A bátyád egy szemét, a kis csapatáról nem is beszélve.
-Muszáj nektek mindig a foci miatt veszekednetek? Rosszabbak vagytok mint a gyerekek.
-Ő kezdte. –ellenkeztem
-Persze-persze. Mind a ketten hibásak vagytok! De mond csak, tényleg felképelted Alvest?? –kérdezte nevetve
-Még szép. Beszólt, ezért én adtam neki. –nevettem el magam tegnap óta először
-Ügyes vagy sógornőkém. Alvest én se bírom. Hívd fel Cesct és beszéljétek meg-kérlelt
-Én aztán nem fogom felhívni, majd hív ő ha akar. -ellenkeztem
-Ne legyél makacs Nati. 
-De az leszek! Ha akar valamit akkor fel emeli a telefont és hív. –morogtam
-Ki készülők tőletek. Inkább le is rakom, mert csak felidegesítem magam rajtatok. Szia Nati. –rakta le a telefont mielőtt válaszolhattam volna.
 Úgy döntöttem ma nem megyek sehova, és egésznap lustálkodok. Leültem a tv elé egy tál kukoricával és elindítottam egy dvd-t. Már a film félénél tartottam mikor csöngettek. Nagy nehezen felkeltem és kicsoszogtam az ajtóhoz.
 -Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett kézzel állva