Eddig minden olyan jó volt, erre jön anyám a hülyeségével és mindent elront…

A szüleim 8 éves koromban váltak el. Sokat veszekedtek, apának meg ott volt a foci, ezért alig volt otthon. Miután elváltak én és a tesóim anyuval maradtunk. Anyu munkája miatt el kellett költöznünk Franciaországba, egész pontosan Párizsba. Kezelhetetlen voltam, nem értettem, hogy apu mért nincs velünk, ráadásul anya megtiltotta a focit, de én nem voltam képes abbahagyni, hisz a foci volt az életem, ezért titokban fociztam. Másfél évig éltünk itt, de aztán megint el kellett költöznünk anya munkája miatt. Most Németországba költöztünk, Münchenbe. 13 éves koromig itt éltünk. Anyám a fejébe vette, hogy ”lányosít” engem. Persze ez nekem nem tetszett. Nem akartam a jól megszokott nadrág-tornacipő helyett szoknyát és magas sarkút hordani, na meg persze sminkelni.

Csak úgy mentem bele, ha újra focizhatok. Anyám belement, így beiratkoztam a Müncheni ifi csapatba. Először a lány csapatba akartak bevenni, de a játékom meggyőzte az edzőt és így a fiú csapatba kerültem. Anya közben elkezdte a ”lányosító akcióját”. Először az öltözködésemet változtatta meg, utána a viselkedésemet próbálta csiszolni, több-kevesebb sikerre. Az az igazság, hogy tetszett, mert az átváltozásom után megfordultak utánam a fiúk…

Az első csókom is elcsattant, egy bizonyos Philipp Lahmal. Igen, vele. Aztán vissza költöztünk Milanóba. Így sokkal többet tudtam apuval lenni. Az AC Milan fociakadémiájára jártam, a fiú csapatba. Nagyon jó volt az életem, szerelmes is lettem, a foci is jól ment. 18 éves voltam mikor a Real Madrid megkeresett, és nem sokkal később le is szerződtek. Már 1 éve voltam Madridban, mikor apa felhívta az egész családot, hogy menjünk Milánóba, családi kupaktanácsra. Ott derült ki, hogy a barátnőjét akarja bemutatni, aki történetesen alig pár évvel idősebb nálam….

2 hónapig nem beszéltem apámmal. Próbáltam elviselni a barátnőjét, egészen 5 hónappal ezelőttig.  Mikor is megtudtam, hogy gyereket vár az a nő…Az apámmal nagyon összevesztem, számomra ő már nem él. A tesóim, az anyám, és az egész család elfogadta, kivéve engem. Nem tudom ezt megbocsájtani neki. Egyszerűen nem tudom!!!!

-Nati -jött be anyám a szobába - Kérlek, ne haragudj.

-Te ne haragudj. Nem rád haragszom.

-Nagyon szeretlek kicsim. És apád is. Nagyon fáj neki, hogy nem beszélsz vele.

-Anya, kérlek, hagyjuk ezt…

-Rendben van drágám, de gondolkozz el ezen. Nekem most mennem kell vissza Milanóba. De ha bármi van, akkor hívj. Szeretlek-ölelt meg

-Rendben van. Én is szeretlek. Szia. –engedtem ki az ajtón, majd visszamentem a szobámba.

Nagyon  felkavart ez az egész. Hirtelen felpattantam, átöltöztem, fogtam a táskám és a kocsi kulcsot, majd lementem a garázsba, bepattantam a kocsimba és elindultam Barcelonába.

Cesc háza előtt leparkoltam, majd bementem a házba a pótkulcsommal. Mivel nem szóltam Cescnek, hogy jövök így nem volt itthon. Már vagy 1 órája ültem a nappaliban, mikor hallottam, hogy kattan a zár és Cesc lép be az ajtón pár csapattársával. Gyorsan felpattantam és elé mentem.

-Nati, hát te mit keresel itt? –csodálkozott Cesc

-Szükségem volt valakire-öleltem meg

-Ezek szerint ugrott a program –mondta gúnyosan Piqué.

-Bocsi srácok, majd máskor. Sziasztok. –kísérte ki őket majd odajött hozzám és szorosan megölelt.

-Mi történt kicsim? –ültetett le a kanapéra és nyugtatóan simogatott

-Anyám ma nálam volt és megint azzal jött, hogy béküljek ki apámmal. Teljesen felkavart ez az egész-szipogtam

-Gyere ide-vont a karjaiba és simogatta a hátamat

-Muszáj volt eljönnöm ide, egyedül nem bírtam volna

-Jó hogy eljöttél. Gyere, menjünk fel a szobába- mondta majd felmentünk a hálóba

Cesc levette a pólóját, nekem megy adott egy nagy pólót éjszakára. Átvettem, majd befeküdtünk az ágyba. A mellkasára vont, közben cirógatott. Nem szóltunk semmit, de most így volt jó. Hamar elaludtam Cesc simogatása közben.

Reggel egyedül ébredtem. A hangok alapján Cesc a konyhában volt, ezért lementem hozzá.

Nem is tévedtem, épp a reggelit csinálta.

-Jó reggelt-köszöntem rá majd leültem

-Neked is, hogy aludtál? –lerakta elém a rántottát majd ő is leült

-Jól. Ezt neked köszönhetem.

-Ezt nem kell köszönnöd, érted bármit megtennék. De most egyél-kérlelt

-Nem vagyok éhes - húztam el a számat

-Gyere csak ide-kérlelt Cesc

-Miért? – nem értettem, de felálltam és odamentem elé. Cesc megfogta a derekam, majd beleültetett az ölébe

-Ezért. Tessék ennyi. –nyújtotta felém a villát

-Nem akarok.

-Kérlek, az én kedvemért – vetette be a boci szemeit, tudja jól, hogy ennek nem tudok ellen állni

-Jólvan…- egyeztem bele, majd hagytam hogy megetessen.

-Kicsim, neked nincs ma edzésed? –kérdezte már a nappaliban

-Van, de nincs kedvem visszamenni Madridba.

-Kihagynál egy edzést? Pont te? –csodálkozott Cesc. Tényleg sose hagytam ki edzést, még betegen is bementem…de most nem bírtam…

-Tudod mit, én se megyek be ma edzésre-szólalt meg Cesc

-Mi? Nem, azt nem teheted. Be kell menned. –ellenkeztem

-De neked szükséged van rám.

-Annyira szeretlek-öleltem meg-de nem hagyhatod ki az edzést

-Egy edzésbe nem halok bele, el is hívom az edzőt.-állt fel mielőtt bármit is mondhattam volna.

Amíg Cesc telefonált én is fogtam a telefont, hogy felhívjam Crist, hogy nem megyek ma edzésre.

-Szia kislány, na mi a helyzet? –szólt bele a telefonba

-Szia Cris, semmi jó. Itt vagyok Barcelonában.

-Mit keresel te ott? Hiszen fél óra múlva edzés

-Tegnap eljött hozzám anyu és megint felhozta a Leonardos témát -nem tudtam azt mondani, hogy az apám, ezért a keresztnevén hívtam-kiborultam és eljöttem Ceschez tegnap este

-Hívhattál volna. Na mind1, most hogy vagy?

-Nem valami jól…ezért is hívtalak, szólnál Mounak, hogy ma nem megyel edzésre?

-Persze, hogy szólok. Te meg nyugodj meg, és holnap már gyere edzésre.

-Rendben. Köszönöm Cris.

-Nem tesz semmit. Szia Nati- köszönt el, majd letettem a telefont.

Cesc még mindig nem jött vissza, gondoltam megnézem, ezért kimentem a konyhába.

Nekem háttal állt, és még mindig telefonált.

-Igen. Igen Persze. Köszönöm Joseph. Holnap találkozunk, szia-tette le a telefont, majd mosolyogva felém fordult-Na megvan oldva, nem kell edzésre mennem, elengedett az edző.

-Én is beszéltem Crissel, szól Mounak.

-Na látod, mégis csak együtt leszünk ma-csókolt meg

-Már hiányzott, hogy kettesben legyünk-mosolyogtam rá

-Mit szeretnél ma csinálni?

-Nem tudom, találd ki te.

-Akkor öltözz fel, elmegyünk ebédelni.

-De mi lesz a paparazzikkal? –kérdeztem, hisz a nyilvánosság még nem tudta, hogy együtt vagyunk.

-Nem érdekelnek. Most már nem akarok bujkálni. Tudják meg, nem érdekel.

-Rendben. Akkor megyek átöltözök, fél óra és mehetünk.- felmentem a hálóba és átöltöztem.

Fogtam a táskám, és lementem Ceschez.

-Mehetünk.

-Hoppá, ez de gyors volt- adott egy puszit, majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk.           

Bementünk egy hangulatos étterembe, Cesc ötlete volt. Az egész étterem megbámult minket, de nem foglalkoztunk vele. Leültünk az egyik eldugott helyre és leadtuk a rendelésünket.

-Cesc -hajoltam közel hozzá-Észre vetted, hogy mindenki minket bámul?

-Bámuljanak csak, nem érdekel. Engem csak te érdekelsz-fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.

Már javában ettünk, mikor odajött hozzánk a főpincér.

-Elnézést a zavarásért, de gondoltam jobb ha tudják, hogy tele van újságírókkal a bejárat.

-Ezt nem hiszem el-változott meg Cesc arca, látszott rajta, hogy mérges.

-Köszönjük-mondtam a pincérnek, majd nyugtatólag megfogtam Cesc kezét

-Kérem-hajolt meg a pincér majd elment.

-Már enni se ehet az ember anélkül, hogy ne követnének??-kiabált Cesc mire sokan odanéztek

-Nyugodj meg drágám. Fizessünk és menjünk.

-Oké...-intett a pincérnek hogy hozza a számlát

Fizettünk, majd felálltunk és az ajtó felé mentünk, nem tudva hogy mi vár ott ránk…