3.rész

Már mindenki ott volt, egy körben álltak és figyelték Mout. Mikor az edző észrevett mérgesen nézett rám, ami nem jelent jót…

-Nocsak, nocsak, Natalia, ugye tudod, hogy mennyi az idő? –nézett rám mérgesen Mou-Ha nem tudod, akkor majd én megmondom neked. 11:10! Az edzés 11 órakor kezdődik! 11-kor, és nem 11:10-kor-osztott ki Mou

-Sajnálom, elaludtam…

-Szerencséd, hogy még nem kezdtük el az edzést. De ezért kapsz plusz 20 kört!

-Értettem-bólintottam majd be álltam Sergio és Mesut közé.

-Mint ahogy az előbb mondtam, nem foglalkozunk a Szuperkupával. Csakis a szezonra koncentrálunk, a Bajnokságra, a Király Kupára, és a Bajnokok Ligájára! Nem törődünk másokkal, csak magunkkal. Nem foglalkozunk a rosszindulatú megjegyzésekkel, rendben? –nézett ránk Mou mire mindannyian bólogattunk. –A mai edzést futással kezdjük. Mindenki 40 kört fut. Natalia-nézett rám-Te hatvanat.

–Értettem-na ez nem lesz kellemes….

Már az 5. körömnél tartottam mikor Cris mellettem termett.

-Mért késtél? –kérdezte

-Elaludtam.

-Az egész sztorit kérem-néha utálom, hogy ilyen jól ismer..

-Tényleg elaludtam, de nem egyedül voltam

-Hoppá, csak nem kibékültetek Fabregassal? –lepődött meg

-Honnan tudod? –néztem rá csodálkozva

-Mivel nem vagy az a megcsalós típus, ezért más lehetőség nincs. –kacsintott rám, hát igen, ő tényleg mindent tud rólam

-Igaz. Igen, vele voltam –mosolyogtam

-Helyes. Nem akarlak szomorúnak látni.

-Nem fogsz-kacsintottam.

Csendben folytattuk a futást. A fiúk leültek és úgy figyelték ahogy futok, a bünti köreim még hátra voltak. Mikor az utolsó körömmel is végeztem folytattuk az edzést. Két csoportba lettünk osztva és edző meccset játszottunk.

Az edzés végén az öltözőbe mentünk. Ez alatt a 2 év alatt már megszokták a fiúk, hogy előttük öltözök. Habár az új játékosok még nem. Többször észrevettem már, hogy a kisgyerek szeme rajtam maradt. A kisgyerek alatt Varane-ra gondolok. Szegény, mikor legelőször öltöztem előtte nagyon meg volt illetődve, ezért még mindig cikizik a fiúk.  Gondolkodásomból Ricki hangja térített vissza.

-Hé, Nati. Caro hívott, hogy hívjalak meg ebédre.

-Mikorra menjek? –csillant fel a szemem

-Akár most is, mire odaérünk kész is lesz.

-Imádom Caro főztjét..

-Tudom-nevetett Ricki. Gyere utánam kocsival-szólt nekem és kiment az öltözőből. Elköszöntem a srácoktól, bepattantam a kocsimba és követtem Rickit.

-Natiiiiiii – szaladt felém kiabálva Lucita mikor beléptünk a házba

-Szia törpe-emeltem fel

-Anyu hol van?

-A konyhában csinálja az ebédet

-Na akkor lessük meg-kacsintottam rá és elindultunk a konyhába. Valóban a konyhában volt a barátnőm, a látottak alapján már több órája a konyhában sündörgött.

-Egész Madridot meghívtad, hogy ennyi kaját csináltál? –kérdeztem, mire megfordult

-Nati. Szia. –ölelt meg miután letettem Lucitát. -Mi volt veled? Tegnap egész nap hívalak, mért nem vetted fel? –vont kérdőre drága barátnőm.

-Aludtam, meg egész nap lustálkodtam, mért baj ez mindenkinek? –fogtam magam és leültem az asztalhoz.

-Dehogy baj Natim csaj aggódtunk érted. Cesccel kibékültetek?

-Igen-mosolyogtam, ha Cesc szóba kerül mindig mosolygok

-Na ennek örülök. Annyira hülyék vagytok, hogy állandóan veszekedtek-csóválta a fejét Caro

-Tudom. De hát a mi kapcsolatunk tele van érzelmekkel. A keresztlányom hol van? –kérdeztem, mire megjelent Ricki a keresztlányommal a kezében. Mikor meglátott egyből nyújtózkodott, hogy vegyem át.

-Hát szia te gyönyörűség-pusziltam meg a fejét.

-Hát ezt nem hiszem el. Ha te itt vagy én el vagyok felejtve-háborodott fel Ricki viccből

-Sajnálom, de engem minden gyerek szeret-nevettünk Caroval

Ebéd után még játszottam egy kicsit a gyerekekkel, majd haza jöttem. Épp a tv-t kapcsolgattam mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Cesc neve díszelgett.

-Szia drágám-vettem fel boldogan a telefont

-Szia kicsim. De jó hallani a hangodat-telefonon keresztül is tudtam, hogy mosolyog

-A tiéd is drágám. Rendben haza értél?

-Persze. Edzésen voltam, most meg átjöttem anyuékhoz. Te mit csináltál? –érdeklődött

-Edzésen voltam, aztán Rickiéknél babáztam. Mikor tudunk találkozni? –kérdeztem

-Nem tudom szívem, lehet hogy majd csak a jövőhéten.

-Olyan soká?

-Sajnos az edzések és a szezon első meccse miatt nem lehet előbb. Addig marad a telefon és a web kam.

-Web kamera? Az minek kell-csodálkoztam

-Hát a kamszex miatt-nevetett fel, tudhattam volna, hogy erre gondol a perverze.

-Cesc, te nagyon hülye vagy-nevettem fel én is

-Most mért? Sztriptízelnék neked –mondta csábos hangon

-Ne is mond kérlek…az úgy nem jó, ha nem láthatom élőben

-Mi az, ennyire kívánsz? –kötözködött velem a drága

-Álmaidban. Én tovább bírom szex nélkül mint te szívem

-Fogadunk?

-Fogadjunk! Aki nyer, az nem tom mit kap, még ki kell találnom.-mentem bele-Egy hónapig nincs szex!

-Készülj szívi, mert én fogok nyerni.

-Csak hiszed, én fogok nyerni. Ja és, a nuku szex alatt a pornót is értem!

-Mi????-ijedt meg

-Az is beletartozik-nevettem

-Na majd meglátod, hogy én fogok nyerni. De most mennem kell, kész a vacsi. Szeretlek

-Rendben szívem, üdvözlöm anyukádékat. Én is szeretlek-köszöntem el, majd letettem a telefont. Cesc ötletén mosolyogni tudtam, mindig meg tud nevettetni a bolondságaival.

Az egész hét kemény edzéssel telt, készültünk a szezon első meccsére. Cesccel naponta többször is beszéltünk, de sajnos csak telefonon. Épp a vele való beszélgetés után nyomtam ki a telefont, mikor csöngettek. Kimentem ajtót nyitni, és a vendégem nem kis meglepetésemre anyám volt.

-Anya, hát te mit keresel itt? –kérdeztem miután megölelt

-Gondoltam meglátogatom a kislányomat-jött be és leült a nappaliba

-Ennek van valami oka, jól gondolom?

-Tudtam, hogy rájössz-sóhajtott-Nem gondolod, hogy most már ideje lenne kibékülnöd apáddal?

-Nem gondolom. Ezt a témát hagyjuk.

-De kicsim, ő az apád! És nem sokára megszületik a kis testvéred.

-Nekem nincs apám! Arra  a zabi gyerekre meg nem vagyok kíváncsi-dühöngtem

-Ő a testvéred! El kell fogadnod apád döntését.

-Ő számomra meghat. És ha ezért jöttél, akkor jobb ha elmész-közöltem és bevágtattam a szobámba...