2.rész

-Te meg mit keresel itt?? –kérdeztem a vendégemet karba tett kézzel állva
-A barátnőmet. –jött közelebb Fabregas -Be engedsz?
-Gyere -mondtam és visszaültem a tv elé
-Meg beszéljük? –ült le velem szemben
-Beszéljük. –állítottam le a tv-t és rá néztem
-Sajnálom a tegnapot. Kicsit bunkó voltam, nem úgy kellett volna oda mennem hozzád. Azt is sajnálom hogy Alves beszólt, de az hogy megütötted kicsit túlzás volt, nem gondolod?
-Túlzás?? –háborodtam fel- Örüljön neki hogy csak ennyit mondott. Ha Cris nem visz el onnan már nem élne.
-Tudom hogy megbántott, de ő a csapattársam, nem csinálhatod ezt semelyik csapattársammal sem. Figyelj, én szeretlek, próbálok alkalmazkodni a helyzethez de ennek semmi értelme ha te meg nem.
-Mégis mit akarsz? Azt hogy ott bájologjak a kis Barcásaidal? –vontam fel a szemöldököm, egyszerűen nem tudtam hogy mégis mit akar mit csináljak.
-Nem. Nem kell őket szeretned, de a beszólogatásaitokból már elegem van. Nem lehetne hogy béke legyen köztetek?-ült le mellém és megfogta a kezem
-Meg próbálhatom. De csak akkor ha nem szólnak be, mert akkor én is! –néztem rá
-Rendben van – mosolygott édesen-Akkor kibékültünk?
-Igen –csókoltam meg – Meddig maradsz?
-Rá érek holnap is haza menni, befogadsz éjszakára? –vigyorgott
-Hogy te milyen perverz vagy Francesc Fabregas
-De te ezt szereted. –csókolt meg és ledöntött a kanapéra. Percekig csókolóztunk ott, aztán Cesc a kezébe kapott és meg sem álltunk a hálóig.

Reggel arra keltem hogy valaki simogatja az oldalamat. Utálom ha fel keltenek, mindig nyűgös vagyok, és ez most se volt másképp.
-Muszáj volt felkeltened? –morogtam Cescre, de ő csak mosolygott.
-Más különben nem keltél volna fel kicsim-simogatta az arcom majd adott egy puszit a számra.
-Mennyi az idő? –kérdeztem két ásítás között, úgy látszik a tegnap este eléggé kifárasztott
- 3/4 10 – mondta Cesc mire nekem kipattantak a szemeim és felpattantam az ágyból.
-Nenenee. A francba, sietnem kell – indultam a szekrényemhez hogy kivegyek belőle pár ruhát.
-Hova? –érdeklődött a szerelmem
 -Edzésre, 11-kor kezdődik és ha nem vagyok ott Mou tuti ki nyír. Gyorsan le zuhanyzóm és jövök-berohantam a fürdőbe. Miután végeztem gyorsan felvettem egy fehér nadrágot, egy szürke pólót, és egy barna papucsot, mellé egy barna karkötőt és egy fehér karika fülbevalót. A szememet kihúztam és raktam fel egy kis szempilla spirált. A hajamat felkötöttem és kimentem a konyhába Ceschez.
-Kész a reggeli-mosolygott rám mikor kiértem.
-Nincs időm reggelizni, oda kell érnem az edzésre
-Addig nem mehetsz amíg ezt meg nem etted –ültetett le az asztalhoz és elém rakott egy tányért, rajta szendviccsel.
-Na jó, de addig te is öltözz fel
-Nem tetszik ez a látvány? –mutatott a félmeztelen testére
-Hidd el, nagyon is tetszik, de most erre nem érünk rá, úgyhogy menj szépen és öltözz fel.
-Na jó, megyek. –ment bele és elindult öltözni
Gyorsan megettem a szendvicset és bementem összerakni az edző cuccomat.
-Kész vagyok – jött ki a fürdőből Cesc
-Én is. Mehetünk? –kérdeztem mire bólintott
Fogtam a cuccomat és bezártam az ajtót. Kézen fogva szálltunk a liftbe és lementünk a garázshoz. Cesc kocsija az enyém mellett állt, a táskát gyorsan beraktam a hátsó ülésre és elköszöntem Cesctől.
-Hát akkor én megyek. Jó utat –megöleltem.
-Neked meg jó edzést. Majd hívlak este. –mondta és megcsókolt. Percekig álltunk így, mikor sikerült elszakadnunk egymástól.
-Szeretlek-adott még egy apró csókot a számra
-Én is. Szia –mosolyogtam és beültem a kocsiba. Kihajtottam a garázsból és elindultam Valdebebas felé. Megnéztem gyorsan az időt, 10:39. Rányomtam a lábam a gázra és próbáltam minél előbb odaérni. Viszonylag hamar odaértem, beálltam a parkolóba, megfogtam a táskámat és rohantam az épületbe. Az öltözőkhöz mentem, de ott már nem volt senki. Villám gyorsan átöltöztem és rohantam a pályára. Már mindenki ott volt, egy körben álltak és figyelték Mout. Mikor az edző észrevett mérgesen nézett rám, ami nem jelent jót…